Fiatalság, gyorsaság – FIA Formula-3 szezonértékelő

Kevesebb, mint kettő és fél hónap alatt lezajlott az FIA Formula-3 bajnokságának 2020-as szezonja, amely igencsak elkényeztette a rajongókat. Parázs csaták és az utolsó pillanatig szoros bajnoki harc jellemezte az idei évet. Az évösszefoglaló cikkemben bőven van mit kielemezni Oscar Piastri bajnoki címe mellett is, úgy is mondhatnám: bizonyítványosztás következik F3-as módra. Többnyire objektíven, de mégis egy kis személyes véleményt is belecsempészve.


Az FIA az elmúlt években szépen létrehozta az ösvényt a formaautózás királykategóriájába vágyó fiatalok számára. 2019-ben a korábbi GP3 és Formula-3 Európa-bajnokság alapjaiból életre hívták a Formula 3-as világsorozatot, amely csakúgy, mint elődje (valamint a Formula-2), a Forma-1 egyik betétkategóriájaként látogat el a száguldó cirkusz hétvégéire. A minta kicsit hasonló, mint amit a Dorna felépített a MotoGP-ben, és ahogy a kétkerekűeknél, a „kicsik” open-wheel bajnoksága is rendre hozza az izgalmakat. Ez pedig idén sem volt szerencsére másként.

10 csapat 30 versenyzővel vágott neki a 2020-as idénynek, amely 9 versenyhétvégéből és 18 futamból állt. A V6-os Mecachrome hajtóegységgel felszerelt, Dallara vázas autók eredetileg először Bahreinben gurultak volna pályára (ott rendezték egyébként a téli teszteket), de végül a koronavírus-járvány miatt Spielbergben vette kezdetét a szezon, július első hétvégéjén. Nem kis feladat állt tehát a rendkívül fiatal, mindössze 19 éves átlagéletkorú mezőny előtt, ugyanis nagyon rövid idő alatt kellett teljesíteniük a teljes szezont. A dupla fordulók ráadásul még inkább megmutatták, hogy kikben van a legnagyobb fejlődési potenciál. Bár akadtak, akik kilógtak a mezőnyből, az átlagot nézve úgy gondolom, egy elég erős felhozatalt láthattunk.

A folytatásban lássuk a széria főszereplőit, egyesével, csapatonként!

Prema Racing

Kétség sem férhet hozzá, hogy a széria legprofesszionálisabb alakulatáról van szó. A tavalyi lehengerlő év után idén se lehetett felvenni a kesztyűt a Premával, amely már Monzában bebiztosította a csapat-bajnoki címet. A Rosin-testvérek kezében lévő és a Ferrari által támogatott istálló sokkal felkészültebben állt hozzá az összes versenyhez, mint a többiek. Bár egyenautókról van szó, mégis sokszor tűnt úgy, mintha az olasz csapat megtalálná a szabályok határain belül is a kiskaput, hogy a beállításokkal játszva a többiek fölé nőjön. Főleg az egyenesekben és az időmérős tempónál lehetett sokszor szembetűnő az előnyük. De természetesen a versenyzőik sem a kutyaütők kategóriába tartoztak, nem véletlen, hogy ennek a csapatnak a két pilótája vezette végig a tabellát. És bár 2020-ban nem jött össze a mesterhármas, panaszra nem nagyon lehet okuk.

Oscar Piastri:

Lehetett sejteni, hogy érdemes lesz rá figyelni, főleg, hogy a mezőny legjobb csapata szerződtette. De talán nem túlzás kijelenteni, hogy a legkonstansabb teljesítményt nyújtotta az egész mezőnyből. A 2019-es Formula-Renault Európa-bajnok (aki ezzel együtt a Renault támogatását is élvezi) rögtön egy győzelemmel kezdte a szezont és bár legközelebb ezt a sikert csak Barcelonában tudta megismételni, mégis szorgosan gyűjtötte a pontokat. Első komolyabb hibáját az első silverstone-i  hétvégén követte el, ahol a Luffield kanyarból kijőve szélesen fordult, majd a pályára visszatérve összeütközött a mellette érkezővel. Ezen kívül még a monzai második versenyt nem tudta befejezni, de ott teljesen vétlen volt az incidensben, Clément Novalak forgatta ki és tette tönkre a versenyét. A hajrában ugyan balul sült el az időmérője, ami miatt a mugellói első versenyen pontot sem szerzett, de aztán az év utolsó futamán okos versenyzéssel (és egy kis csapattársi kedvesség árán) egy biztos 7. hellyel biztosította be újoncként a bajnoki címet. Mindössze kettő alkalommal fordult elő, hogy nem ő vezette a tabellát, amin az 1-es rajtszámának megfelelő pozíciót foglalhatta el végül.

Értékelésem: Nagy jövő állhat a 19 éves ausztrál előtt. A Renault akadémia üdvöskéjének ugyan jelenleg 45 licenszpontja van az F3-as bajnoki címmel, de nagyon meglepődnék, ha jövőre az F1 közelébe kerülne. Ellenben az F2 egy optimális út lehet a számára, még ha nem is valószínű, hogy a Prema színeiben. Segíthet még, hogy Mark Webber támogatását is élvezi az újdonsült bajnok, a korábbi F1-es ausztrál pedig valószínűleg megpróbál mindent megmozgatni, hogy a száguldó cirkuszba juttassa felfedezettjét.

Logan Sargeant:

Az év egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatta az „őrmester”. Az amerikai tavaly mutatkozott be a bajnokságban, maradandót azonban nem alkotott, mindösszesen 6 pontra futotta tőle. Viszont már a tavalyi makaói F3-as versenyen megmutatta oroszlánkörmeit, ami felkeltette a Prema érdeklődését. Piastri mellett ő volt az, akivel minden versenyen számolni kellett, azonban véleményem szerint Sargeant nem viselte jól a nyomást, ami a hajrában ránehezedett. Frusztrált rádióüzenetek, apróbb hibák, csapattárssal való felesleges keménykedés jellemezte az utolsó fordulókon a teljesítményét, ami jelezte: fejben talán nincs annyira ott, mint az ausztrál. Bár Monzában való igaz, hogy a szombati blama után nagyszerűen felzárkózott a 26. helyről, de nem bírta elviselni, hogy másik csapattársa, Frederik Vesti nem állt be mögé hátvédnek. Úgy vélem, az ott elkövetett buta hibája jelentette a legfőbb okot a bajnoki cím elúszására. Az utolsó versenyen való ütközése pedig csak tovább tetézte a vereség fájó tényét.

Értékelésem: Megmutatta, hogy a nyers tempója megvan (ő szerezte a legtöbb pole-pozíciót az időmérőkön), képes a bajnoki címért csatázni, de mentálisan még fejlődnie kell, hogy a későbbiekben bajnok lehessen. Számára is a reális út az F2 lehet jövőre. Azt se zárnám ki, hogy a Ferrari lát benne annyi potenciált, hogy bekerülhessen a junior programjukba és akár megcélozhassa az egyik Haas ülést. Gene Haas ugyanis biztosan tárt karokkal várna egy tehetséges amerikai versenyzőt a csapatába. Valamint a Liberty Media sem bánná, ha Scott Speed után egy újabb amerikai jutna el az F1-ig.

Frederik Vesti:

Az elmúlt évben leiskolázta a mezőnyt a tavaly életre hívott Formula Regional bajnokságban. Domináns győzelmi sorozatát ráadásul a Premával érte el, így logikus lépésnek bizonyult, hogy tőlük kapjon lehetőséget az F3-ban. Bár a téli teszteken kicsit elveszettnek tűnt, azért az első nagydíjra összeszedte magát és stabilan hozta a pontokat. Azonban így is csapattársai árnyékába került, ahonnan nem is tudott kitörni. Persze akadtak megvillanásai, az év egyetlen esős futamát például ő nyerte Spielbergben, de főleg az év végén produkált erős versenyeket. Utóbbiak ráadásul még a bajnoki harchoz is visszahozták a matematikai esélyeit. Azonban túl sok pont ment el a technikai hibákon, amik csapaton belül egyedül őt hátráltatták, konkrétan két versenyhétvégét is nulla ponttal zárt ezek miatt. Végül 146,5 ponttal a 4. lett a bajnokságban.

Értékelésem: Bár csapaton belül alulmaradt, mégis azt mondom, hogy impozáns teljesítményével megmutatta, hogy még a kemény csaták során sem veszti el a fejét. Reálisan bekerülhet jövőre a Ferrari akadémiájának tagjai közé. A premások közül azonban nála érzem úgy, hogy lehet nem lenne rossz még egy év az F3-ban, ahol esetleg még bajnok is lehetne. De nem kizárt az se, hogy a Prema felviszi az F2-be 2021-re. Sok múlhat azon, hogy hány F2-es ülés szabadul majd fel a téli holtszezonra.

Trident

A Trident az a csapat, amelyik már hosszú-hosszú évek óta kitartóan vezeti a fiatalok útját, de F3-as szinten bajnoki címet még nem tudtak szerezni. Ellenben második helyből már van egy jó pár a statisztikák láthatatlan polcain. Nos, ez idén bővült még eggyel, hiszen 2020-ban is másodikak lettek a csapatok között. Teljesítményük főként év közben kezdett el látványosan feljavulni, de csak két olyan versenyzőjük volt, akik szorgosan gyűjtögették a pontokat. Bár még ha lett volna egy harmadik, akkor se valószínű, hogy a Prema úthenger elé tudtak volna kerülni.

Lirim Zendeli:

Második teljes szezonját teljesítette az F3-ban a 2018-as német F4-es bajnok. Év elején Új-Zélandon a Toyota Racing Series-ben készült a szezonra, de csak néhány dobogóra futotta tőle a távoli szigetországban. A Trident csapatával viszont egészen meggyőzően kezdte az évet, rögtön dupla pontszerzéssel, majd az esős osztrák versenyen dobogóra is állhatott. Ezután viszont egy négy futamos pontnélküli széria következett, nem találta a tempót. A második silverstone-i hétvégén ismét megjött a lendület, hogy aztán Barcelonában ismét csak a mezőny közepébe szürküljön. Spa-Francorchamps hozta meg a nagy áttörést, ahol domináns győzelmet aratott az első versenyen. Innentől kezdve állandó tagja lett az élmezőnynek. Sargeant vele ütközött az év utolsó versenyén, ezzel elbukva a bajnoki címet.

Értékelésem: A vasember sisakos német messze túlszárnyalta a tavalyi eredményét, ám ennek ellenére roppant hullámzónak ítélem meg a teljesítményét. Emellett nem egyszer túlzott agresszivitást véltem felfedezni tőle a párharcok során. Még egy évet minimum javasolnék neki az F3-ban.

David Beckmann:

A német versenyző az, aki a legtöbb futamot pontszerző helyen tudta befejezni. Emellé két győzelem is társult, de hozzá kell tenni, mindkettőt csupán megörökölte. A Hungaroringen Bent Viscaalt, Silverstone-ban Aleksandr Smolyart büntették meg, így került a dobogó legfelső fokára Beckmann. Az egyetlen kiesése se rajta, hanem egy technikai hibán múlott. Kiegyensúlyozott pontszerzési szériájának köszönhetően sokáig még a bajnoki címre is matematikai esélye volt, ám az említett kiesés a legrosszabbkor következett be.

Értékelésem: Ha csak önmagában a statisztikákat nézem, ez egy igencsak meggyőző évnek könyvelhető el Beckmann részéről. Azonban az eredmény szépségét csorbítja számomra a tudat, hogy a németnek ez már az ötödik teljes szezonja volt F3-as szinten. Eddigi teljesítményéhez képest kétségkívül kiugró az idei eredmény, de mégis kicsit úgy érzem megrekedt egy szinten. És bár egy intelligens versenyzőről van szó, aki képes hozni a jó eredményeket, mégis hiányzik számomra belőle az a plusz, ami azt mondatná velem, hogy őt az F2-ben szeretném látni jövőre. Korban még viszonylag jól áll a maga 20 évével, nem túl koros még az F3-hoz, de kicsit azt érzem, mintha Jake Hughes 2.0-t látnám. Aztán ne legyen igazam.

Oliver Caldwell:

Korábbi olasz F4-es bronzérmes brit, aki tavaly vezetett először F3-as autót. Újonc szezonja nehézkesen indult, az első hétvégén a pontszerzés közelébe sem került. Azonban a második osztrák hétvégén nála lehetett felfedezni a legnagyobb fejlődést, hiszen dupla pontszerzéssel zárta azt a hétvégét. Ezt azonban egy nagyon gyenge széria követte, hét egymást követő versenyen még csak a legjobb húszban sem tudott zárni. Spában és Monzában sikerült aztán a pontszerzés, de ez mindössze 18 egységet eredményezett.

Értékelésem: Tudjuk be, hogy még csak a második F3-as szezonja volt, kellett számára a tapasztalat. De amíg ez az F2-ben elnézhető, addig ezen a szinten nem sok jót sejtet. Csapattársai teljesítményéből kiindulva a lehetősége neki is bőven meg lehetett volna hozzá, hogy hozza a rendszeres pontszerző helyeket. Érdemleges megmozdulást nem is tudnék kiemelni tőle. Valószínűleg jövőre is az F3-as mezőny tagja lesz, de ha 2021-ben sem alkot komolyat, akkor nem nagy karriert jósolok neki.

ART Grand Prix

Az ART csapat nagy hagyományokkal rendelkezik. A széria egyik elődjének, a GP3-nak az egyik legmeghatározóbb szereplőjeként volt jelen. Versenyző fronton kaptak egy csiszolatlan gyémántot, egy átlagos és egy forró fejű újoncot.

Théo Pourchaire:

2019-ben szoros csatában győzte le Dennis Haugert és lett a német F4 bajnoka, majd idén a mezőny legfiatalabb tagjaként mutatkozhatott be az F3-ban. Azonban saját bevallása szerint sem érzett rá először az új, erősebb autóra. Ezt az állítást támasztja alá az első hétvégén mutatott teljesítménye, ahol nagyon messze volt a pontoktól. Azonban a második osztrák fordulóra összeszedte a felhasznált adatokat és rögtön negyedik versenyén győzni tudott (bár ehhez a győzelemhez erősen hozzájárult, hogy Jake Hughes és Liam Lawson összementek az élen). Ez a bizonyos siker azonban nagyot dobott az önbizalmán és innentől kezdve elkezdte szállítani a jó eredményeket. Többek között rögtön meg is nyerte a következő versenyt a Hungaroringen. Stabil pontszerzések és még sok-sok dobogós hely jellemezte az évét. A monzai második versenyen különösen nagyot ment, hiszen egy hiba után a mezőny hátuljáról felzárkózva 3. lett (ami később 2. hellyé módosult Lawson megbüntetése után). A kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően esélyesként érkezett Mugellóba, Sargeant kiesését követően pedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy a francia lett Piastri fő kihívója a bajnoki címért folyó küzdelemben. Végül ugyan három ponttal alulmaradt, de újoncként ezüstérmesként zárt.

Értékelésem: Sargeant mellett a másik legnagyobb pozitív meglepetése az évnek Pourchaire teljesítménye volt. Persze lehetett sejteni, hogy nem lesz rossz, de, hogy az év végére bajnokesélyes maradjon, erre abszolút nem számítottam. A tempója nagyon a helyén van, ráadásul remek helyzetfelismerő képességgel rendelkezik, ezt nem egyszer megmutatta. Kicsit nehéz helyzetben vagyok vele kapcsolatban, mert szemtelenül fiatal, de mégis úgy érzem teljesítette az F3-as lépcsőfokot ahhoz, hogy előre léphessen. Akár egy Max Verstappen-szerű sikersztori is lehet az övé, ha F2-es szinten is ilyen kirobbanó formát tudna  felmutatni.

Aleksandr Smolyar:

Piastrihoz hasonlóan Smolyar is a Formula-Renault Eurocupból érkezett, bronzérmesként. Nem kezdte egyáltalán rosszul az F3-as szezont, rögtön dupla pontszerzéssel nyitott, jelezvén, van benne potenciál. A Hungaroring száradó aszfaltján ráadásul megszerezte első pole-ját is, ami nem kis bravúrnak számított. Igaz, egy rajtbaleset miatt rögtön el is úszott a versenye, de vasárnap parádésan felzárkózott és a 7. helyen ért célba a mezőny végéről indulva. Ezután Silverstone-ban ismét villantott, hiszen futamot tudott nyerni vasárnap. Ezt a győzelmet azonban elvették tőle, ugyanis mindennemű figyelmeztetés ellenére többszöri irányváltozást hajtott végre az egyik egyenesben védekeznél, ami ugyebár tilos. Spában is két konstans negyedik helyet hozott, Monzában pedig Lawson büntetése után „felállhatott” a pódiumra. Mugellóban is dupla pontszerzést könyvelhetett el, amivel 59 pontra növelte pontjai számát.

Értékelésem: Egész meggyőző bemutatkozó szezont tudhat magáénak az orosz. Noha nem robbant úgy be, mint ahogy francia csapattársa, de nem érhette különösebb panasz a háza táját. Akadt persze engedetlenség a részéről, az önfejűségéből visszább kell vennie, de a tempója kétségkívül meg van. Ráadásul az orosz befektető Boris Rottenberg csapata, az SMP Racing is a háta mögött áll, így a szponzori pénzek miatt sem kell aggódnia. Szerintem jövőre is marad ebben a bajnokságban és akár az egyik fő esélyes is lehet, ha tud még kicsit fejlődni.

Sebastián Fernández:

Egy nulla pontos bemutatkozó évet követően idén rögtön azzal a bravúrral kezdte a szezont, hogy megszerezte a pole-t Spielbergben. A pünkösdi királyság azonban nem tartott sokáig, már az első kanyarban ráfordult Piastri autójára és végül ő bánta. A félresikerült nyitóhétvégét követően volt egy egész jó időszaka, mikor sorozatban jöttek a pontok, majd hat futamon keresztül még a pontszerzés közelébe se került. Monzában is miatta kellett beküldeni a biztonsági autót, mert a sóderágyban rekedt. Mugellóban legalább dupla pontszerzéssel zárta második teljes szezonját, ami alatt 31 pontot sikerült gyűjtenie.

Értékelésem: Nem kicsit lepett meg, hogy egyből pole-pozícióval nyitotta az évet. Azon viszont már nem csodálkoztam, hogy elizgulta ezt követően a rajtot. Fernandez nagyon nem érett még be, sokat kell fejlődnie. Az alapok szerintem megvannak, de jelenleg még túl forrófejű és megbízhatatlan, pedig ez már a második teljes éve volt az F3-ban. Valószínűleg maradni fog jövőre is a bajnokságban vagy esetleg valamelyik másik azonos szintű szériában keres magának ülést, de az F2-be való lépést nagyon korainak és megalapozatlannak gondolnám.

Hitech GP

Tavalyhoz hasonlóan ismét adott volt egy versenyző Liam Lawson személyében, akivel harcolhattak a bajnoki címért a Premák ellen, de akárcsak tavaly Jüri Vipsszel, idén is alulmaradtak a harcban. Ez elsősorban a sok technikai hibának tudható be, de a szerelők sem voltak mindig a helyzet magaslatán (gondoljunk csak arra a ventilátorra, amit a monzai időmérőn Lawson autóján felejtettek). Mindemellé a végsebességet sem tudták soha rendesen belőni, így könnyű célponttá váltak a gyors pályákon.

Liam Lawson:

Hazai terepen, a Toyota Racing Series-ben hangolt az idei évre, aminek komoly elvárásokkal vágott neki. A téli teszteken ő futotta a leggyorsabb köridőt, joggal bizakodhatott a bajnoki reményekben. Jól kezdte az évet, rögtön az első hétvégén futamot tudott nyerni. Ezt akár meg is ismételhette volna egy héttel később, ha nem ütközik a győzelemért folyó küzdelemben Jake Hughes-zal. A Hungaroring tekinthető a mélypontnak, ahol szombaton látványosan elfüstölt alatta az autó, felolajozva a pályát. Másnap pedig hiába zárkózott fel, ismét a technika ördögének áldozatául esett. Silverstone-ban már végre mellé állt a szerencse és megnyerte az első futamot. Innentől kezdve egy nagyon kiegyensúlyozott szezont futott, habár sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni, ezt Lawson is elismerte. Időmérőn elkövetett saját hibák, a felügyelők által kiszabott büntetések vagy éppen a végsebesség hiánya akadályozta a legjobb eredmény elérésében. Önérzetének legalább jót tett, hogy az év utolsó versenyét fölényesen megnyerte.

Értékelésem: Érzésem szerint Lawson egész évben az autója felett teljesített, nehéz éven van túl. Egyértelműen ő lett a Red Bull Junior csapat vezérpilótája, akárcsak a Hitech-é. Azok a fránya technikai hibák rengeteg értékes pontot elvettek, de mindemellett apró, de annál súlyosabb következményű vezetői hibák is rondították a képletet. A 18 éves új-zélandit remek versenyzőnek tartom (Vestivel ők ketten szerezték a legtöbb győzelmet a szezonban), akire joggal építhet a Red Bull. Azonban ahhoz, hogy a bajnoki címek összejöhessenek számára, ki kell nőnie a hibákat. Itt az ideje szerintem továbblépni, jövőre az F2-t javasolnám neki, ahol nagyon megnéznék egy Lawson-Vips párosítást valamelyik ütőképes csapatnál.

Dennis Hauger:

Impozáns, sikerekben gazdag 2019-et tudhatott maga mögött, hiszen az F4-es kategóriák egyik üde színfoltja volt. Abban az évben az Euroformula Openben már egy hétvége erejéig vezethetett F3-as autót, de a norvég pilóta szerint is teljesen más érzést adott, mint ez a mostani Dallara gép. Az első hétvégéken még csak ismerkedett az autóval, a Hungaroringen viszont először tudta megvillantani várt tehetségét. A második versenyen ráadásul dobogóra is tudott állni a vizes pályán. Ezzel azonban véget is értek a sikerei, ugyanis többet pontot sem tudott már szerezni a szezonban. Mugellóban nem tűnt rossznak a tempója, akár egy jó eredményben is reménykedhetett, de az időmérőn feltartotta Smolyart és hátrasorolták. A versenyeken már nem tudott előre törni.

Értékelésem: Számomra az egyik legnagyobb csalódás idén Hauger gyenge bemutatkozó éve. Az F4-es sikerei alapján sokkal többet vártam volna tőle, minimum hogy rendszeres pontszerző lesz. Ehhez képest rendkívül sovány ez az eredmény, amit elért. A dobogó némileg szépíti az összképet, de őszintén szólva nem lepődnék meg, ha kirakná a Red Bull. Helmut Marko ugyanis ennél sokkal jobb teljesítményt nyújtó versenyzőknek is ajtót mutatott már a múltban, nála a győzelem a minimum szint, aminek Hauger nem felelt meg. Ha pedig menesztik az energiaitalosok, nem tudom merre viszi majd az útja.

Max Fewtrell:

Tavaly egészen biztató bemutatkozó évet zárt, idénre pedig az ART-től a Hitech-hez szerződött. Ez a szezon azonban nagyon nem úgy alakult, ahogy azt bárki is várta volna tőle. Spielbergben mindkét hétvégén még tudott pontot szerezni, de innentől fogva egy negatív spirálba került és nem jöttek az eredmények. A csapat ezt Barcelona után megelégelte és elbocsátotta a brit versenyzőt.

Értékelésem: Fewtrell teljesítménye valóban csalódás tavalyhoz képest, azonban nem teljesen értem a Hitech gyors döntését. Mármint igen, Lawson kvázi agyonverte őt is és Haugert is. De a norvég sem hozott annyival jobb eredményeket, mint a brit. A Renault akadémiájának a tagja nehéz helyzetbe került. Megpróbálhat még kuncsorogni egy esetleges újabb lehetőségért más csapatnál, de nem fog kinézni ez az idei szezon túl jól a statisztikákban.

HWA Racelab

A tavalyi év egyik újonc istállója idén pontosan ugyanazt a helyet érte el a csapat-bajnokságban, mint debütáló szezonjában: az ötödiket. Hans Werner Aufrecht révén a Mercedeshez köthető német alakulat felemás pilóta trióval vágott neki a szezonnak. Egy kiöregedő félben lévő „veterán”, és két jól csengő nevű leszármazott vezethette az autókat. Azonban az eredmények nem nagyon jöttek, egyedül Hughes mentette meg a gárdát a győzelem nélküliségtől.

Jake Hughes:

A mezőny korelnökének számított a maga 26 életévével. Nyilvánvalóan ő maga is tisztában volt, hogy 2020 az utolsó lehetősége, ha idén nem alkot nagyot, nem sok esélye lesz valaha feljebb jutni. Az év eleje nem is indult számára jól, majd mikor végre esély nyílt volna a győzelemre, ütközött Lawsonnal. Később viszont sikerült felvennie az élmezőny tempóját, Barcelonában erős teljesítménnyel megnyerte az első futamot, majd később Monzában is egész stabil győzelmet szállított. Mugellóban viszont alulmaradt Vestivel szemben, ez a vereség pedig látványosan szimbolizálja a karrierjét.

Értékelésem: Hughes is tudja, hogy megrekedt egy szinten, ahonnan nem képes előrébb lépni. Az egy-egy kiugró eredmény szépen mutat, de önmagában kevés ahhoz a bizonyos áttöréshez. Úgy vélem, a formaautós karrierje ezzel itt most befejeződött. Alapjában véve szomorú azt látni, hogy egy autóversenyző 26 évesen már túlkorosnak számít, de a formaautózás most már a minél fiatalabb korú tehetségekre épít. Hosszútávú LMP kategóriát, vagy GT3-at tudnék neki elképzelni. Aztán persze ki tudja, lehet úgy jár, mint idén Luca Ghiotto, akit már mindenki leírt, hogy valaha formaautót fog még vezetni és tessék, idén az F2-ben teljes szezont futhat.

Enzo Fittipaldi:

2019-ben kvázi az egyetlen ember volt, aki meg tudta szorongatni Vestit a Formula Regionalben, de végül alulmaradt a dánnal szemben. Rögtön első hétvégéjén pontszerzéssel tudott debütálni, ezután viszont csak elvétve jöttek a jó eredmények. Szezonjának csúcspontját kétségkívül a monzai hétvége jelentette, ahol a fordított rajtrácsos versenyt vezette is. A hatalmas csatában azonban összeért Zendelivel és defektet kapott, így nem tudta egy esetleges győzelemre váltani a jó tempóját. A szezonzáróra is megmaradt a jó lendület, ahol egy 4. hellyel megszerezte eddigi legjobb eredményét.

Értékelésem: Nyilvánvaló, hogy első körben a neve és a családi háttere juttatta el erre a szintre, de butaság lenne azt feltételezni, hogy ne lapulna emögött valós tehetség is. A Ferrari akadémia támogatását élvezve előreláthatólag jövőre is az F3-ban folytatja (akár a Premánál?), és ha sikerülne átmentenie év végi formáját 2021-re, akkor még komolyabb eredmény is kisülhet a dologból. Kérdés, vajon sikeresebb lesz-e a bátyjánál, Pietrónál, aki hiába került közel az F1-hez, a várt lehetőség még sem adatott meg neki, hiába kétszeres világbajnok a nagypapa.

Jack Doohan:

A korábbi ötszörös gyorsasági motoros világbajnok fia télen az ázsiai F3-ban hangolt első teljes szezonjára. A Távol-Keleten ezüstérmesként zárt, bizonyítva, hogy joggal bízhat benne a Red Bull. Azonban az eredmények nagyon nem akartak összejönni Európában. Sok baleset és folyamatos kínlódás jellemezte az évét. Akadtak apróbb megvillanásai, de ezek is csak a szabadedzéseken (Spában például ő nyerte a gyakorlást). Mugellóban közel járt ahhoz, hogy megpróbáljon belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba, de végül éppen lecsúszott a pontszerzésről, így nulla ponttal zárta az évet.

Értékelésem: Nem akarok kegyetlen lenni az ausztrállal (szerintem Helmut Marko helyettem is az lesz vele), de kritikán aluli teljesítményt láthattunk tőle. Egész évben csak erőlködött, ha visszagondolok, akkor állandóan olyan képek jutnak róla eszembe, mikor defektet kapott, megbüntették agresszív manőver miatt vagy valami komolyabb vezetői hibát vétett. Ha Haugernél azt írtam, hogy ez kevés lesz ahhoz, hogy a Red Bull megtartsa, akkor nála még inkább igaz: szinte biztosra veszem, hogy kikerül az energiaitalosok programjából. Csak kérdés, elég lesz-e az édesapja neve önmagában ahhoz, hogy bárki más meglássa benne a potenciált az idei leégést követően?

MP Motorsport

A középmezőny egyik erős képviselőjeként aposztrofálhatjuk a holland istállót. Bár annak idején a spanyol F4-ben sorra nyerték a bajnoki címeket, itt az F3-ban ők is megrekedtek egy adott szinten és nem tudtak előre mozdulni a 6. helyről. Két vállalható és egy teljesen szürke versenyzővel persze nem lehet megváltani a világot, de azért többet is kihozhattak volna a csomagból.

Richard Verschoor:

Tavaly nem kis meglepetésre megnyerte a makaói nagydíj főfutamát, legyőzve Jüri Vipset. Ez az eredmény önmagában hatalmas dolognak számított, főleg azok után, hogy 2018-ra menesztette őt a Red Bull, annak ellenére, hogy Jos Verstappen támogatását élvezte. Ami az idei évét illeti, egy egészen tűrhető teljesítményt könyvelhet el, év elején még egy dobogó is összejött neki. Főleg a szezon első felében hozta rendre az erős pontszerzéseket, majd Silverstone-ban jött egy látványos mélyrepülés, ami Katalóniában kompenzált. A szezonzáró versenye sikerült még kifejezetten erősre, ahol a 12. helyről egészen az 5. pozícióig küzdötte fel magát.

Értékelésem: Nem tartom rossz versenyzőnek, szerintem alsóbb kategóriákban is egészen jól teljesített, talán túl könnyen vált meg tőle a Red Bull. Idén bizonyította, hogy vannak erős pillanatai, de nem tudta ezeket konstansan hozni, ami gátolta abban, hogy érdemileg beleszólhasson a bajnoki küzdelembe. A gond nála is az, hogy bár évről-évre fejlődik, de nem eléggé és ez már a harmadik szezonja volt ezen a szinten. Nem látnám, hogy ezzel a teljesítménnyel esélyes lenne jövőre szintet lépni, szerintem marad még az F3-ban. Viszont azt az évet nagyon meg kell nyomnia, ha valaha is az F2-ben szeretne szerepelni.

Bent Viscaal:

Egy gyenge bemutatkozó év után idén végre láthattunk megvillanásokat a holland versenyzőtől. A Hungaroringen kifejezetten erős versenyeket futott és gyakorlatilag megnyerhette volna a második futamot, de egy nagyon rosszul ütemezett időbüntetés miatt rendkívül hátul végzett. Legközelebb Silverstone-ban küzdött ismét a győzelemért, ahol egy bravúros utolsó körös manőverrel tudta legyőzni Zendelit. A többi versenyeken viszont beleszürkült a mezőnybe.

Értékelésem: Az év egyik legnagyszerűbb befutója és a legbalszerencsésebb büntetése köthető az ő nevéhez, de ezzel ki is merültek az emlékeim róla. Sokat javult az elmúlt évhez képest, ahol semmi maradandót nem alkotott. Idén legalább már megvan az első győzelem, de kicsit olyan érzésem van vele kapcsolatban, hogy csak ott képes jól szerepelni, amelyik pálya fekszik neki. Gyanítom, hogy jövőre is marad az F3-ban.

Lukas Dunner:

2019-ben az Euroformula Open bronzérmese lett, mindössze egy ponttal lemaradva Lawsontól. Ez elsőre jól hangzik, de a kettejük összehasonlítása nem lenne fair, ugyanis az új-zélandi majdnem a szezon felét kihagyva végzett előtte. Idén indult először az F3-ban, azonban túl sok mit nem lehet róla írni, hiszen nulla ponttal zárta az évet. Idén egy forduló erejéig visszatért tavalyi sikereinek helyszínére, ahol már futamot is nyert a Paul Ricard-on, megmutatva, mennyire más liga a két bajnokság.

Értékelésem: Tényleg nehéz lenne bármi értelmeset írnom róla, mert Dunnert konkrétan egész évben nem is láttuk. Egyedüli emlékem róla, hogy Monzában egyszer kicsúszott, de azon kívül semmi nem maradt meg a teljesítményéről, ami azért vészesen sokat elmond.

Campos Racing

A narancsba öltözött spanyol alakulat lényegesen előrelépett idén, hiszen míg 2019-ben az utolsó helyen zártak, idén legalább három is megelőzték. Ez pedig kizárólag Alex Peroninak volt köszönhető, hiszen másik két versenyzőjük nem éppen a kimagasló eredmények miatt maradt meg az emlékezetünkben.

Alex Peroni:

Aki tavaly követte a bajnokságot, az biztosan emlékszik Peroni horrorisztikus bukására, amit Monzában szenvedett el, miután az egyik bukótéri hurka megdobta a kocsiját és a levegőben több szaltót követően a kerítésen landolt. Az ausztrál szerencsésen felépült sérüléséből és idén visszatért, változatlanul a Campos színeiben. Kifejezetten erősen kezdte az évet, rögtön dobogóra állhatott, ami akár azt is sejtette, hogy egy lehetséges bajnoki aspiránsról beszélhetünk. Ez azonban nem valósult meg. Ugyan ezen kívül még két alkalommal összejött a pódiumos eredmény, főleg az év második felében kifejezetten gyenge versenyeket zárt.

Értékelésem: Önmagában szép teljesítmény, hogy ismét a mezőnyben láthattuk a különleges frizurával megáldott ausztrált. A tempója jó napjain kiváló, csak ezekből a jó napokból kellene több, hogy ez elég legyen a bajnoki reményekhez.

Sophia Flörsch:

Egy újabb nagy túlélő, aki 2018-ban az egész autósportos közösségre egyszerre hozta rá a frászt, mikor elszállt Makaó utcáin és belevágódott a fotósok számára felállított állványzatba. Egy csoda, hogy túlélte azt a bukást, ami elmondása szerint csak még nagyobb önbizalommal vértezte fel, ezt pedig bizonyította, hogy tavaly egy nagyon erős évet teljesített a Formula Regionalben. Idén a mezőny egyetlen női versenyzőjeként indult, de végül nem sikerült pontot szereznie.

Értékelésem: Szögezzük le, hogy nagyra tartom azt az elszántságot, amivel visszatért és támogatom azt az álláspontot, amit képvisel, miszerint a nőket nem kell elszeparálni a férfiaktól az autósportban. Ettől függetlenül inkább a külseje és merész nyilatkozatai emelik ki a mezőnyből, mint a teljesítménye. De hogy némileg megvédjem, elmondható, hogy akadtak olyan versenyek, ahol egészen jó tempót diktált, csak éppen ezeken a futamokon mindig utolérte a balszerencse. Legutóbb úgy nyilatkozott, hogy 4-5 éven belül el szeretne jutni a Forma 1-be. Jelenleg nem látom benne azt a potenciált, hogy ezt elérje, noha kifejezetten örülnék neki, ha meg tudná valósítani ezt az álmát, mert szerintem nem vagyok egyedül azzal a kijelentéssel, hogy jót tenne egy női versenyző a száguldó cirkusznak.

Alessio Deledda:

Minden mezőnyben vannak lassabb versenyzők, akik az anyagi hátterük miatt kerülnek be az adott szériába. Aztán vannak azok a pilóták, akik annyira látványosan kilógnak a sorból, hogy azt már rossz nézni. Deledda teljesítményét nehéz objektíven leírni, mert konkrétan semmit nem alkotott, egy 20. hely volt a legjobbja.

Értékelésem: Ha mégis meg kellene fogalmazni, azt mondanám: volt a mezőny és volt Deledda. Csak éppen negatív értelemben. Kicsit olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha Mahaveer Raghunathant láttam volna, csak kevesebb őrültséggel. Ha van valaki, akinek semmilyen komoly jövőt nem jósolok az autósportban, az ő, de ki tudja, a pénze meddig fogja a rajtrácson tartani.

Carlin Buzz Racing

A csapat, amely gyakorlatilag már minden open-wheel szériában megfordult a Forma 1-et kivéve. Rengeteg bajnoki címet szereztek az évek során, az FIA F3-ban azonban egyelőre nem akar összeállni a kirakós. Tavalyhoz képest ugyan egy helyet előrébb léptek, de inkább a hátsóbb régiókban találkozhattunk a kék festésű autókkal. Arról nem is beszélve, hogy ennél a csapatnál volt a legnagyobb az átjárás versenyzői fronton. A lentebb részletezett versenyzőkön kívül egy-egy forduló erejéig Enaam Ahmed, Leonardo Pulcini és Ben Barnicoat is megfordult beugróként a csapatnál.

Clément Novalak:

A brit licensszel versenyző, amúgy francia-svájci pilóta a brit F3 tavalyi bajnokaként érkezett újoncként a szériába. Nem kis meglepetésre rögtön első versenyhétvégéjén dobogóra is álhatott, ezt még egy második hellyel is meg tudta fejelni Silverstone-ban. Azonban az év második felére mintha szétesett volna fejben. Monzában mindkét bajnoki éllovast kiütötte, túlzott agresszivitása nem egyszer bajt okozott.

Értékelésem: A megnyerő bemutatkozása meglepett, főleg, hogy előtte nemigen találkoztam a nevével sem. Nem rossz versenyző, de még érnie kell, mert jelenleg túl forrófejű. Viszont a tempója megvan, ami jó kiindulási alap lehet a későbbiekben.

Cameron Das:

Korábbról sem büszkélkedhetett komolyabb eredményekkel, egyedül az amerikai F4-et tudta megnyerni még karrierje elején. Azóta azonban szürke egere volt a bajnokságoknak, és ez az F3-ban sem történt másként. Bár Das néha-néha felbukkant a középmezőny elejében, tempója nem volt elég ahhoz, hogy pontot tudjon szerezni.

Értékelésem: Dunner után a következő olyan versenyző, akitől nem nagyon tudnék semmit felidézni, annyira beleolvadt a mezőny hátulsó traktusába. Esetleg kaphat még egy esélyt jövőre, de nem hinném, hogy kapkodni fog bármelyik csapat is érte.

David Schumacher:

A névből kiindulva külön figyelem irányult Ralf Schumacher fiára, aki már tavaly év végén kipróbálhatta magát a bajnokságban, valamint Makaón is próbálkozott. A szezont nem ennél a csapatnál, hanem a Charouznál kezdte, de a cikkemben lentebb megjelenő csapatnál úgy érezte, nem lesz képes megmutatni, mit is tud valójában. Így hát Spára csapatot váltott és átszerződött a Carlinhoz, a nagy áttörés azonban messze nem valósult meg. Bár az esélyei lényegesen nőttek ennél az alakulatnál, David mégsem tudta kihasználni az új környezet adta lehetőségeket és nulla ponttal zárta az első teljes szezonját.

Értékelésem: Ha nagyon gonosz akarnék lenni, úgy is fogalmazhatnék, hogy nagyjából azt a formát hozta, mint édesapja annak idején a Toyotánál utolsó F1-es éveiben. Ha nem Schumacher lenne a neve, nagy valószínűséggel teljesen eltűnne a süllyesztőben ezzel a teljesítménnyel, de édesapja és nagybátyja hírnevét kihasználva még valószínűleg kapni fog lehetőséget a folytatásra valamelyik istállótól. Azonban míg Mick Schumachernél egyre inkább érzem a tehetséget, Davidnál egyáltalán nem.

Jenzer Motorsport

Az utánpótlás bajnokságok egy újabb megkerülhetetlen csapata idén jelentősen visszaesett, hiszen utolsó előttiként zártak a csapatok pontversenyében, ami nagy csalódás lehet a svájciaknak. Ehhez persze hozzátartozik, hogy különösen erős képességű versenyző nem szerepelt a gárda soraiban, így csupán egy-egy apróbb megvillanásig kerülhettek a kamerák középpontjába a világoskék autók.

Matteo Nannini:

Az egykori Forma 1-es versenyző, Alessandro Nannini unokaöccse, Matteo mindössze tavaly kóstolt bele először komolyabban a formaautózásba, de 2019-ben az összes, Olaszországot érintő F4-es szériában indult. Idén 17 évesen először teljesített teljes szezont az F3-ban. A tanuló év egyetlen kiemelkedő pontja egyértelműen Barcelona, ahol a fordított rajtrácsnak köszönhetően megszerezte az első rajthelyet vasárnapra. Bár győzelemre nem tudta váltani, de egy 3. helyet összehozott, ami messzemenően a legkiemelkedőbb eredménye volt az évben.

Értékelésem: Soha sem egyszerű jól teljesíteni, ha ott van rajtad a nyomás, hogy egy rokonod korábban futamot tudott nyerni a Forma 1-ben. Matteo szinte észrevétlenül került be az F3-ba, ha nem ismerném azt a bizonyos 1989-es Japán Nagydíjat, semmit nem jelentett volna a neve, főleg a teljesítménye alapján. Aláírom, tanuló év volt ez számára, főleg hogy csak tavaly indult komolyabban be a karrierje. Szerintem jövőre is itt lesz, de akkor már komolyabbat kell alakítani ahhoz, hogy komolyan is vegyék.

Federico Malvestiti:

Tavaly egyetlen forduló erejéig mutatkozhatott be, legjobb eredménye akkor egy 23. hely volt. A helyzet idénre sem változott túl sokat, igaz, a legjobb pozíciója tíz hellyel javult, de pontot nem sikerült szereznie.

Értékelésem: Mivel korábbi pályafutása alapján se ért el sehol semmit, így nagy elvárásokat nem lehetett támasztani felé. Tipikusan annak a fajta versenyzőnek tűnik, aki az anyagi feltételek miatt megteheti, hogy versenyezzen, de tehetsége nem elég a sikerhez. Deledda szintjénél ugyanakkor még mindig jobb, ha nem is sokkal.

Calan Williams:

Az ausztrál versenyző két nem túl sikeres Euroformula Open szezont követően érkezett idén az F3-ba. Legjobb eredménye három 14. hely volt, ami azt jelenti, hogy még Malvestitivel szemben is alulmaradt.

Értékelésem: Kezet rázhat a Dunner, Das és Malvestiti féle futottak még kategória tagjaival. Azonban míg a fentebb említettekről egy-egy aprócska emlékfoszlány beugrik, addig róla konkrétan semmi. Annyira szürke tagja a mezőnynek, hogy ha nem keresnék rá, még az arcát se tudnám felidézni. Érezhetően ő sem fogja megváltani a világot.

Charouz Racing System:

A cseh alakulat kétségkívül a mezőny egyik sereghajtó csapataként könyvelhető el, nem véletlen hagyta el őket David Schumacher a szezon felénél és szerette volna ezt megtenni Igor Fraga is a későbbiekben. Antonín Charouz csapata pedig F4-es szintéren elég erősnek számít, az ADAC német bajnokságban domináltak az elmúlt években, de 2017-ben a WSR 3.5 utódaként futó Formula V8 3.5 bajnokságban is tudtak bajnoki címet szerezni Pietro Fittipaldival. Az F3 azonban még nem az ő terepük.

Igor Fraga:

A karrierjét e-sporttal kezdő, Japánban született, de brazil nemzetiségű versenyző idén rögtön egy bajnoki címmel a markában érkezett az F3-ba, hiszen télen komoly küzdelemben győzte le hazai terepen Lawsont a Toyota Racing Series-ben. Sikerét látva ráadásul még a Red Bull is bevette a junior programjába. Fraga azonban nem igazán tudta felvenni a tempót első szezonjában, Silverstone-ban megszerzett egy pontja emeli ki a nullázók közül. Mugellóban ráadásul nem is állhatott rajthoz. Történt ugyanis, hogy a brazil át szeretett volna az utolsó fordulóra szerződni a Hitech-hez, ahol megüresedett egy hely, azonban a Charouz nem engedte, hogy felbontsa velük a szerződést, így végül két szék közül a földre esett.

Értékelésem: A TSR-ben kemény harcot vívott és megérdemelten lett bajnok, ez nem lehet kérdés. Az F3-ban nyújtott teljesítménye azonban nagyon nem győzött meg. Egy újabb Red Bull junior, aki szerintem hamarosan már nem lesz az.

Roman Staněk:

Az utolsó utáni pillanatban jött a bejelentés, hogy a Charouz Niko Kari helyére leigazolta a cseh versenyzőt. A mezőny második legfiatalabb tagja azonban nehezen vette fel a ritmust, de legalább Monzában sikerült pontokat szereznie.

Értékelésem: Hátrányból kellett indulnia, hiszen nem tudott részt venni a szezon előtti teszteken, gyakorlatilag Spielbergben a szabadedzésen ült először F3-as autóban. Ha ehhez viszonyítjuk, akkor nem is olyan rossz a teljesítménye, hiszen a középmezőnyben végzett. Nagyon fiatal még, sokszor keveredett bele ütközésekbe, de nem tartom reménytelen esetnek, még akár beérhet a későbbiekben.

Michael Belov:

Az orosz versenyzőt Spától láthattuk a mezőnyben, vele helyettesítették a távozó David Schumachert. Rögtön az első időmérőjén a falba tette az autót, de neki sem állt rendelkezésére tesztelés. Monzában a fordított rajtrácsnak köszönhetően megszerezte az első rajthelyet. Egészen jól tartotta magát az élmezőnyben, egészen addig, amíg önhibáján kívül bele nem keveredett a Novalak okozta tömegbalesetbe.

Értékelésem: Nehéz megítélni a teljesítményét, mert csak néhány versenyen indult és bedobták a mély vízbe. Az biztosan kijelenthető, hogy nem fulladt bele, de azt ennyiből nem tudtuk meg, hogy vajon tud-e annyira jól úszni benne, hogy ezt később eredményekre válthassa. Az viszont biztos, hogy az SMP támogatásával anyagi gondjai neki sem lesznek egy esetleges folytatáshoz. 

Talán túlzottan gyorsan véget ért az idei szezon. 72 nap, 11 hét és 9 fordulón keresztül küzdöttek folyamatosan ezek a fiatalok. Én személy szerint még biztosan kibővítettem volna a naptárat egy-két pályával (mint Algarve, Nürburgring, vagy épp Imola). Ettől függetlenül nem igazán lehet okunk a panaszra. Látványos, olykor drámai és változatos futamai a hétvégék egyik meghatározó izgalmi forrásaként szolgáltak, némileg feledtetve a sokszor unalomba fulladó Forma-1 vergődését. Emellett ismételten kinevelt olyan versenyzőket, akik előtt nagy lehetőség állhat, hogy elérjék álmaikat.

Köszönjük, hogy elolvastad a cikket! Várjuk a hozzászólásokat, hogy számotokra kik szerepeltek a legmeggyőzőbben. Ha tetszett a cikk és nem akarsz lemaradni az F3 további híreiről, akkor látogass el a GP-Zóna Facebook oldalára.

/Ádám/
szerkesztő, GP-Zóna

Képek forrása: Getty Images, Instagram, az F3 hivatalos oldala
2020.09.16.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Üzemelteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

Create your website with WordPress.com
Kezdjük el
%d blogger ezt szereti: